Már hatodik napunkat töltjük itt a Török Riviérán. Az időjárás tökéletes, verőfényes napsütés, 32 fok – esténként pedig rengeteg szúnyog. Szerencsére eddig még nem sok teendők akadt, úgyhogy leginkább a tengerparti francia nyugdíjas klub strandja és a hotel medencéje között ingázunk.
Még első nap feltűnt, hogy időről időre különös ének hallatszódik egy közeli hangosbemondóból (amihez távolabbi visszhang is társul). Hamar rájöttünk egy séta alkalmával, hogy a közeli mecset tornyából szól, így arra a következtetésre jutottunk, hogy valamiféle misére hívást jelezhet. Nem jártunk távol az igazságtól:
„A müezzin az iszlám vallásban a mecsetnek az az alkalmazottja, aki az imára hívó szöveget (adzán) elénekli a pénteki közösségi ima, valamint a napi ötszöri – hajnali, déli, kora délutáni, napnyugtakori és esti – imádság (szalát) előtt. Az eredeti arab muaddzin kifejezés török közvetítéssel került a magyar nyelvbe. Míg a zsidók trombitát, a keresztények pedig harangot, a muszlimok emberi hangot használnak az imára híváshoz. Sok mecset ma már magnószalagról játssza az imára hívó szöveget. „
/Forrás: Wikipedia/
Nekünk a modern magnós fajta van. Mindenesetre ez a jelenség az esti órákban már elég félelmetes.
A szerdai nap folyamán véletlenül megtaláltuk a piacot. Útnak indultunk, hogy a helyi bevásárlóközpontba menjünk, így hát leintettünk egy dolmust. Ez a dolmus – most először – valamiért nem akart minket felengedni. Megállt, a sofőr mondott valamit, majd továbbhajtott. Nem nagyon értettük a dolgot, de a következő szerencsére felvett minket. A dolmus viszont a központ előtt 2 megállóval rakott ki, mi pedig jobbnak láttuk nem vitatkozni, úgyhogy kénytelenek voltunk elhagyni a járművet. Amint leszálltunk, a hőn áhított piac látványa tárult elénk. Mint később kiderült, ortakenti piac ráadásul csak szerdánként van, úgyhogy tényleg nagy szerencsénk volt, a véletlennek köszönhettük a dolgot. Hamar végigértünk a kis piacon, azonban itt tényleg jóval szebb, olcsóbb gyümölcs- és zöldségárut találtunk. Én vettem némi pisztáciát és fügét, majd megegyeztünk- ide visszatérünk még.
A napokban megismerkedtünk két leendő iskolatársunkkal is az egyetemről, akik egész jól beszélnek angolul, nagyon kedvesek és sokat segítenek nekünk.
Egyéb fontosabb híreink:
- Szomszédaink is beköltöztek, kezdenek megtelni az apartmanok. Napról-napra érkeznek az amerikai és török vendégek, megfigyeléseink alapján egy török-amerikai párocska okán. Feltételezéseink szerint esküvőre készülhetnek, és eme szép helyen gyűlt össze a két család.
- Ma vettünk elektromos szúnyogriasztót. Reméljük, beválik.
- Leszüreteltük a kerti mentabokrot, és finom frissítő készült belőle. A növényt a helyi recepciós bácsi mutatta meg nekünk. Ezenkívül a ház mellett igazi babérbokor is található.
Hát , nem is tudom, hogy mit mondjak, szerintem rengeteg képet csinálj, és hozz haza babér, meg mentaleveleket, könyvbe kiszárítva, meg minden féle csodát, Vica, nagyon becsüld meg ezt az időt, mert irigy vagyok:D
– Az első dolmus sofőr azt magyarázta Nektek, hogy csak a piacig megy.
– Az esküvői party-t nem kihagyni! Az amerikai család beadni, hogy törökök vagytok, a török családnak pedig, hogy amerikaiak.
– Babérbokor….. hmm, gondolj rám, amikor hazajössz.