<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>The török történések</provider_name><provider_url>https://baklava.cafeblog.hu</provider_url><author_name>kabóca</author_name><author_url>https://baklava.cafeblog.hu/author/kaboca/</author_url><title>Életjel</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Újra jelentkezem, innen Törökországból. Mint ahogyan azt a közeli hozzátartozók és ismerősök remélhetőleg tudják, nem, nem raboltak el, nem tűntem el.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;text-decoration: underline&quot;&gt;Iskolai hétköznapok&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A törökök ráérnek. Kényelmesek. Nyugodtak. Talán már említettem. Egyébként tényleg irigylem őket ezért, valahogy sugárzik a nyugodtság belőlük.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A török tanárok ráérnek. Csak teázgatnak, nem sietnek. Így jellemezték az itteni sulit kiutazásunk előtt - és igen, ez így is van. Azonban ugyanez az oktatás színvonaláról nem mondható el. És félreértés ne essék, ezt nem negatívumként könyvelem el, de aki a nyugodt, utazgatós, esetleg bulizós erasmus életet keresné, azt nem Bodrumban találja meg.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Tehát az oktatásról. És néhány jótanács Erasmust fontolgatóknak. Igen komoly tanrend van, sűrű és nehéz beadandó munkákkal, projektekkel, amiket komolyan számon is kérnek. És ebben nincs kegyelem a külföldi erasmusos vendégdiáknak sem, akinek néha egy kis meglepetést is tartogatnak – a lefordítást meg nem ért, elfelejtett feladatok, amiket természetesen ugyanúgy le kell adni. Gondolok itt elsősorban arra a bizonyos rajzórára, amikor számonkérték tőlünk az összes eddigi feladatot, mondván, vizsganap van. Hmm, sebaj, másnap reggel leadhattuk még. Talán mondanom sem kell, hogy hosszú estének néztünk elébe a befejezetlen házifeladatokkal, amikhez társult néhány új, eddig meg nem említett darab is. Jótanács: Mindig kérdezd meg mi is a pontos feladat, mi a határidő. Utána kérdezd meg a melletted állót is. Utána valaki olyat is, aki tud is valamit angolul. Tégy így minden héten.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A legérdekesebb az egészben, hogy a hatalmas terhelés ellenére a 4-5 órás tanórák iszonyatos kényelemmel zajlanak. A keddi 8.30-as órára 9 előtt senki nem érkezik meg, így akadt némi kellemetlenség, mikor  úgy döntöttem lemaradásomat 8 órai érkezésemmel pótlóm. A termet 8.45 előtt ki sem nyitották, az eszközöket biztositó csoporttársam pedig 9.30-ra érkezett. A magányos perceket az iskolai macskák társaságában töltöttem.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A diákok alig haladnak a munkáikkal, az órák (számukra) kellemes hangulatban telnek, hova is sietnének? Óránként egy 20 perces teaszünet, semmi stressz. Jó, hosszú nap esetén lehúzhatunk egy tradicionális kávét, ami a zacc lecsepegtetése után jósoltatható – már ha találunk a közelben egy jósképességgel megáldott ismerőst. Igen, a másik dolog ami nagyon tetszik: itt mindenki mindenkivel jóban van, szaktól és évfolyamtól függetlenül, bárkivel leülnek beszélgetni, az ebédet elfogyasztani.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Tehát az órák 80%-os semmittevésben telnek. De akkor mikor készülnek el a beadandó munkák? Éjjeli hajrázással és szombati iskolábajárással. Mindennek ellenére még mindig vidámak és nyugodtak vagyunk, a grafikai műhelyben elkészül a lemezégetéshez használt rezsón a főttkrumpli, ésatöbbi.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://baklava.cafeblog.hu/files/2013/12/school.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-175&quot; alt=&quot;school&quot; src=&quot;https://baklava.cafeblog.hu/files/2013/12/school-600x452.jpg&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;452&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;az iskola&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://baklava.cafeblog.hu/files/2013/12/gghf-másolata.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-179&quot; alt=&quot;gghf másolata&quot; src=&quot;https://baklava.cafeblog.hu/files/2013/12/gghf-másolata-600x445.jpg&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;445&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;kilátás az iskolából&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span style=&quot;text-decoration: underline&quot;&gt;&lt;strong&gt;Csomagküldés kecskeháton, illegális mercan kösk behozatal&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ahány ország annyi íz. Különböző fűszerek. Ez nyilvánvaló. Na de azért a majoranna hiányzik a pörköltből és a gulyásból, a kolbász fahéjjal és mentával mégsem teljesen az igazi, a mézeskalács meg mégiscsak mézeskalács 5 féle fűszerből, és mi az, hogy nincs egy normális lekvár, csak az a befőttnek túl zselés, lekvárnak meg túl lötyögős recel.. Ha már csomagot küldenek otthonról, néhány tasak fűszer igazán belefér, nem de? Nem nem nem. Eszébe ne jusson ilyesmi, senkinek.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Egy csomag, ami elsőbbségin feladva másfél hónapot utazott. Egy hónap után az tűnt fel, hogy az internetes követés szerint egy másik városban kötött ki, sikertelen kézbesítés címén. Aztán jött a levél, hogy a vámon átvehetem 3,65 líra fejében, abban a bizonyos másik városban. Kellemes kiruccanás az út díját és időigényét figyelembe véve. Mert természetesen mi sem egyszerűbb egyből eligazodni a buszjáratok és egy másik város táblanélküli utcái között.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Több helyen is tapogatóztam segítségért, végül egy nagyon kedves barát (Inszel) a csoportomból felhívta őket, és kiderült, hogy a tartalmával nem stimmelt valami. Végül a készséges és talpraesett iskolai könyvtáros (aki eddig más téren is rengeteget segített nekünk) lebeszélte velük, hogy ugyan már vegyék ki azt, ami ennyire megengedhetetlen török honban, és amúgy is &lt;em&gt;gyógyszer lesz kecskének&lt;/em&gt;, no meg ugyan, hadd ne kelljen már szegény madzsar címzettnek Marmarisba kézbesítődni a csomaghoz. Átfaxoltuk a marmarisi vámhatóságnak az irataim fénymásolatát (minek következtében 10 perces késésem egy tanóráról égbekiáltó bűnnek minősült) Írtunk egy üzenetet törökül a hoteles recepciós bácsikáknak, hogy az esetlegesen érkező csomagomat legyenek oly kedvesek átvenni. Az üzenet jó ötlet volt, bár kicsit elbizonytalanodtam, mikor visszakérdeztek, hogy ugyan ki is az a csomagot váró Eva?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;No de végül megérkezett a drága kis dobozkám, már ami maradt belőle. Felhasított, visszaragasztgatott, lötyögős, magyaros bukéjú dobozka. De megérkezett rögös újáról, mint a külföldről menekült, kontinenst megjárt, határsértő objektum.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Pedig mákot nem is kértem. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha még darált-porított hashas-t is rejt a csomag. Nem, guba és bejgli idén nem lesz.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>